Ha ébren vagyunk, sok éjszakának álmaira emlékszünk. Ám az álomban, melyet éjjelente álmodunk, nem emlékszünk vissza rá, hogy már azelőtt is álmodtunk. És ha a pillanatnyi, evilági létünk is álom? S ez az oka annak, hogy amíg egy ilyen élet-álomban vagyunk, nem emlékszünk előbbi élet-álmainkra, nem emlékszünk végtelen életfolyamaink számtalan korábbi létformáira? Ám az értelmileg és erkölcsileg tökéletes ember, a Buddha nem álmodik többé. Ő megvilágosodott egy fügefa alatt, s attól fogva ő az Ébrenlévő, ő az, aki visszaemlékszik korábbi születéseire. Emlékszik, és kísérletet tesz arra, hogy saját életeinek történeteivel felnyissa a még álmodók szemét az örök igazságokra.