A mágia igazi újjáéledése a XIX. század közepén kezdődik, amikor egy franciaországi papnövendék, Eliphas Lévi (1810-1875) megírta A mágia története című könyvét. A mágiát már régóta azonosítják a sarlatánok tevékenységével, a beteges hallucinációkkal és bizonyos, szokatlan bűntettekkel. Másrészt, sokan megkísérlik a mágiát mint művészetet, ok nélküli hatásokat felmutatni, meghatározni. De akkor az egészséges értelemmel rendelkező tömegnek a kétségesnek tűnő mágiát abszurdnak kell elismernie. Nem az a mágia, amit az ignoránsok csinálnak. Senkinek sem kell felettük ítéletet mondani. Ez ugyanaz, mint a matematika magában véve: mert ez a természet és törvény abszolút tudása. A mágia a régi beavatottak tudása.